Kapcsolat

"Ma rátok gondolok egy percre,
ti elhagyatott házikók,
ti őszifényű messzi rétek,
ti lassan áramló folyók.
Ma rátok gondolok egy percre,
halkan lélegző hegytetők,
rád gondolok egy röpke percre,
te szomorú, te árva föld.

- Itt más az élet, más a táj
és ragyogóbban süt a nap,
itt nem fojtó a köd
s nem oly hideg az alkonyat,
itt lehet szabadon mesélni
és víg dalokat zengeni
s lehet, szabad felejteni. -

S nekem mégis ti vagytok drágák...
A lelkem költöző madár,
mely messze tájról újra s újra
hozzátok mindig visszaszáll.
Bárhol vagyok, a dalaimban
szívetek bánata zokog;
ha nevetek is, szemeimben
a könnyetek, mi felragyog."

(Sándor Judit: Túl a határon)