„Szeretlek népem, mindhalálig”

Reményik Sándor emlékezete

1918. decemberében a román hordák Erdély földjét birtokba vették, 1920-ban a trianoni döntés szétszabdalta Hazánkat. Ekkor Reményik Sándor verseivel a menekültáradatot igyekezett megállítani. Képviselte a transzilvanizmus alapgondolatát, hogy mindenki maradjon otthon! – mondta az erdélyi költő emlékét felidéző előadásában Medvigy Endre irodalomtudós 2013. május 22-én Budapesten, az Aranytíz Kultúrházban.

„Ahogy lehet” – A kisebbségi fájdalom költője című előadásában az irodalomtörténész hangsúlyozta: – Reményik Sándor a két háború közötti erdélyi irodalom kiemelkedő alakja Áprily Zoltán és Tompa László mellett, akik a transzilvanista triászt képviselték. Reményik Kolozsváron született 1890-ben, a Farkas utcai Református Kollégiumban tanult, majd a Ferencz József Tudomány Egyetem jogi karán folytatta tanulmányait. Beteg szeme miatt a jogi tanulmányokat nem fejezhette be. Építész apja mellett szerencsére megtehette, hogy egyetlen szenvedélyének – a versírásnak – éljen.

1921-től a megbékélés és vallási türelem hirdetője. Nagy verseinek egy része csak később láthatott napvilágot saját köteteiben. A Templom és iskola című verse például csak évtizedek múlva jelenhetett meg verseskötetében, hisz mindkét hely, a templom és az iskola is szakrális hely.

Ahogy lehet című verse 1935-ben a fogalmazta meg megrázó erővel. Bethlen Gábort példaképeként tisztelte. Életében több neves díjjal és elismeréssel is kitüntették, ám neve és költészete a kisebbségi életérzést legutóbbi időkig viszonylag ismeretlen volt Magyarországon, mert 1945 után – jórészt politikai megfontolásokból – költészetét évtizedekre száműzték a magyar irodalomból – mondta Medvigy Endre.

Reményik Sándor életét egymásrahatóan két tényező határozta meg: kereszténysége és magyarsága. Sorsvállaló volt. Ötvenegy éves korában, 1941. október 24-én Kolozsvárt halt meg. Városa, mint a magyar nemzet halottját temette az evangélikus templomban. A Házsongárdi temetőben nyugszik. Sírkövén ez áll: „Egy lángot adok, ápold, add tovább.”

Mi vagy Te nékem? Szomjamra ital,
Sebemre ír és bánatomra dal,
Tűzhely, amelyhez térni soh'se késem.
Márvány, amelybe álmaimat vésem.
Át egen, földön, folyón, tengeren,
Rögön, hanton, koporsófedelen:
Szeretlek mindhalálig, nemzetem!

Frigyesy Ágnes
A szerző felvételeivel
Közzététel: 2013. június 7.